Korábban beszámoltunk arról, hogy a Munkácsy Negyed projekt részeként négy, a festőóriás műve által ihletett szobor készült a békéscsabai közterekre. A legfrissebb alkotást már elhelyezték az Urszinyi-Beliczey kúria kertjében. A létrehozott műről, alkotói folyamatról magát a művészt, Széri-Varga Gézát kérdeztük.

Többször tudósítottunk az elmúlt időszakban a Munkácsy Negyed vizuális projektjeiről, a legutóbb Köpülő asszony a bábok ölelésében című szobor átadásáról.

Széri-Varga Géza szobrászművész elmondta, hogyan is készült a szobor. 

– Kis rajzokkal és vázlatokkal, variációkkal kezdődött el a munka. Minden köztéri szobornál vannak elvárások, ezt természetesen jó értelemben mondom. Szerencsére az én esetemben a megrendelővel, ami jelen helyzetben a városi önkormányzat volt, minden rendben ment. A megbízó és köztem az első pillanattól kezdve találtunk egy összhangot. Olyan ötletet vezettem elő, amit inkább megérzésből, mint meggondolásból találtam ki. Ez elnyerte a megbízó tetszéstét, és utána a terv fejlesztése és csiszolása következett. Természetesen voltak kisebb-nagyobb átalakítások észrevételek, amelyek meggondolásra késztetettek – fogalmazott a szobrászművész.  

 

 

Mint mondta, minden a rajzolással kezdődik. Szokta is mondani, hogy nem szabad papírnak és ceruzának kerülnie a kezébe, mert az biztos, hogy bármilyen görbe avagy egyenes vonal beindítja a fantáziáját, alkotói ösztönét, és így egy-egy vonalból akár előbb-utóbb szobor lehet.

– Persze alkotás akkor lehet belőle, ha az tényleg kiérlelődik az emberben, és társul hozzá a megfelelő mennyiségű energia és az elszántság. Rengeteget rajzolok. Azok közé tartozom, akik 2000-3000 vázlatból egyet kettőt valósítanak meg. A rajzolás egy alap a szakmánkban, nem is tudom elképzelni, hogy ne rajzoljak. A 6B-s ceruzának vagyok a híve, úgyhogy ha HB-s ceruza kerül a kezembe fel áll a szőr a hátamon és a filcet se használom – mondta. 

Széri-Varga Géza korábban is ismerte Munkácsy Mihály munkásságát, de amíg a köztéri alkotáson dolgozott, felfrissítette tudását. Célja az volt, hogy a festőfejedelem látásmódja is megjelenjen a műben. A művész azt is elárulta, hogy a gránit talapzaton nyugvó bronz szobor alapanyaga Indiából "utazott" a műtermébe. Mint mondta ez akadályokkal volt teli, de már csak az örömteli munkára emlékszik vissza. 

Széri-Varga Géza számára az alkotás, a szoborkészítés a mindennapi tevékenység része. Örömeit, bánatait szeretné minél többekkel megosztani, és az agyag, a gipsz, a bronz, a kő, a fa, az acél segítségére van ebben.